|
|||||
 |
kronológiák | » kisebbségtörténeti kronológia | |||||||||||||||||||||||
 |
|
||||||||||||||||||||||||
| találatszám: 8 találat | lapozás: 1-8 | ||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| észrevételeim vannak  | kinyomtatom | könyvjelzõzöm |
Névmutató: Székely Antal 1997. szeptember 28.A Partiumi és Bánsági Műemlékvédő Emlékhely Bizottság szept. 26-28-án rendezte meg a III. Partiumi Honismereti Konferenciát Bihar községben. A konferencia fő témája a partiumi magyar temetők ismertetése volt. A temetők elhanyagoltak, pusztulóban vannak. Erdei János Szilágysomlyó református temetőjét írta le, Koncz László A szilágysomlyói református temető feltérképezése című munkája példaértékű. Juhász Viktor a révi református temetőt ismertette. Több értékes előadás hangzott még el, így Erdőközi Zoltán a bőnyei Árpád-kori temető és a szilágycsehi vártemető feltárásának nehézségeiről beszélt. Székely Antal nyugdíjas tanár Ombód és Szatmárpálfalva helytörténetét, majd temetőit mutatta be. A konferenciáról Dukrét Géza számolt be. - A Partiumi és Bánsági Műemlékvédő Emlékhely Bizottság kiadta a Bihari felhívást, amely hangsúlyozta, hogy sürgető értelmiségi és szakmai feladat a temetők leírása, a sírok nyilvántartásba vétele, a temetőmonográfiák elkészítése. /Partiumi Közlöny (Nagyvárad), okt. 15./1998. október 11.A Partiumi és Bánsági Műemlékvédő és Emlékhely Bizottság /PBMEB/ szervezésében a negyedik honismereti konferenciát tartották meg okt. 9-11-e között Sarmaságon, melynek az 1848/49-es szabadságharc eseményeinek és emlékműveinek bemutatása volt a fő témája. A PBMEB 1993-ban alakult, működési területe a bánsági Arad, Temes és Krassó-Szörény, valamint a partiumi Bihar, Szatmár, Szilágy és Máramaros megyékre terjed ki, tagjai helytörténeti, néprajzi kutatómunkát végeznek, műemlékeket, emlékhelyeket leltároznak felés ismertetnek, honismereti dolgozatokban számolnak be munkájukról, melyeket évi vándorgyűléseken terjesztenek elő. Az idein közel félszáz dolgozatot terjesztettek elő. Benedek Zoltán /Nagykároly/ két eltűnt szoborról és szétvert emléktáblákról értekezett. Nagykárolyban a jelenlegi városközpontban, a szökőkút mellett állt Kölcsey Ferenc szobra, Kallós Ede alkotása, a milleniumi évfordulón, 1896-ban állították fel. 1938-ban lefejezték a szobrot. Ugyancsak Nagykárolyban állt Kossuth Lajos szobra a mai is Kossuth-kertnek nevezett parkban, szintén Kallós Ede munkája, a szobor 1939-ben eltűnt, akárcsak a Petőfi-emléktáblák. A PBMEB kiadásában jelennek meg a Partiumi Füzetek, szerkesztője Dukrét Géza, a PBMEB elnöke, a legújabb füzet Bessenyei István református tiszteletes Sarmaság című munkája. /Fejér László: Partiumi honismereti konferencia. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 14./ A honismereti konferencián Dánielisz Endre az 1901-ben Nagyszalontán felállított Kossuth-szobor ledöntésekkel tűzdelt kálváriáját ismertette, Vajda Sándor Borosjenő várának történetét foglalta össze. /Honismereti konferencia. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), okt. 20./ Előadást tartott többek között Béres József /Máramarossziget/, Bokor Irén /Érmihályfalva/, Erdei János /Szilágysomlyó/, Fazekas Lóránd /Szatmárnémeti/, György Irén /Szalacs/, Hitter Ferenc /Felsőbánya/, dr. Jósa Piroska /Nagyvárad/, Kordics Imre /Nagyvárad/, Kovách Géza /Arad/, Major Miklós /Szilágynagyfalu/, Magyari Etelka /Arad/, Osváth Sára /Sarmaság/, Pávai Gyula, Puskel Péter /mindketten Aradról/, Székely Antal /Ombód/, rajtuk kívül Erdőközi Zoltán /Lelle/ Szilágy megye iskolahálózatáról tartott előadást. /Péter I. Zoltán: IV. Partiumi honismereti konferencia. = Bihari Napló (Nagyvárad), okt. 27./2003. február 27.A 83 éves Székely Antal öt hangszeren játszik, szobrászatot tanult, a falu múltját kutatja és hobbija a vasfeldolgozás. A kántortanítói képzőt Enyeden végezte. Néhány évig, az államosítás beköszöntéig kántortanító volt Kiskolcson, utána állami iskolában tanított. Később Ombodra került, most is ott él. Ombod történetét kutatja, megtalálta a hajdani temetőket. Székely Antal jelenleg az ombodi egyházi férfikar és az ombodi leventezenekar - fúvósbanda - történetének a megírásán dolgozik, ezenkívül szeretné megírni Ombod monográfiáját. /Fodor István: Ombod: Egy volt kántortanító példátlan sokoldalúsága. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), febr. 27./2003. március 24.A Partiumi és Bánsági Műemlékvédő és Emlékhely Bizottság a szokásos tavaszi partiumi honismereti találkozóját tartotta Nagyváradon, márc. 22-én. A Kriza János Néprajzi Társaság tagjai a moldvai csángókról tartottak előadásokat. Dukrét Géza elnök köszöntő szavait követően kezdetét vették a felolvasások. Az első részben a PBMEB tagjai, Kupán Árpád, Antal Béla, Nánási Zoltán és Borbély Gábor II. Rákóczi Ferencnek a Partiumhoz kötődő emlékeit idézték fel. Ezt követően Székely Antal, Nagy Aranka, Fábián József és Bessenyei István változatos tematikájú ismertetőket tartott a 20. század emlékezete tematikában. A találkozó második részében a kolozsvári Kriza János Néprajzi Társaság elnöke, dr. Pozsony Ferenc és a társaság fiatal tagjai - Peti Lehel, Kinda István, Nagy Emőke, Ilyés Sándor, Pete Komáromi Sára, Ivácsony Zsuzsa, János Szatmári Ildikó, Fülöp Mónika, Miklós Zoltán és Buzogány Zsuzsa - tartottak előadásokat kutatási témájukról, a moldvai csángók életéről. /Péter I. Zoltán: Honismereti találkozó volt Váradon. = Bihari Napló (Nagyvárad), márc. 24./2010. március 18.A szabadságharc hőseire emlékeztek Szentjobbon isBihar megye – Március 14-én, vasárnap Szentjobb is ünnepelt. Megemlékezésre került sor a római katolikus és a református templomban egyaránt. A református templomban az igehirdetés után az ifjak és a gyerekek Rákosi Jenő lelkipásztor vezetésével ünnepi műsort adtak elő a híveknek. 11 órakor a település parkjánál gyülekeztek az emberek, ahonnan megindult az ünnepi menet a Szentjobbi Hagyományőrző Huszárok vezetésével egészen az általános iskoláig ahol Petőfi Sándor mellszobra áll. Az ünnepséget megnyitotta Zatykó István polgármester. Az iskola V-VIII osztályos tanulói ünnepi műsort adtak elő A 48’-as forradalom történelmi áttekintése címmel. Felidézték a forradalom fontosabb mozzanatait, Petőfi idézetekkel tarkítva az események elbeszélését. Felcsendült a Himnusztöredék, a Harangok dala és a Költő visszatér című Kormorán dal is. Tiponut Monika, az iskola igazgatónője készítette fel őket. Ezt követően a Vadvirágok népdalkör tagjai Kossuth – nótákat adtak elő, majd Seres Ibolya elszavalta a Nemzeti dalt. A megemlékezés az ünnepi beszédekkel folytatódott, beszédet mondott Sarkadi Zsolt Bihar Megye alprefektusa, Székely Antal katolikus plébános, Rákosi Jenő református lelkipásztor. Végül a Petőfi Sándor mellszobrának megkoszorúzásával és a Himnusz eléneklésével zárult a méltóságteljes megemlékezés. Forrás: erdon.ma 2013. július 5.István, a király: egyszeri és megismételhetetlenTöbb százezer néző előtt mutatták be 2003. július 5-én az István, a király című rockoperát a csíksomlyói nyeregben. Hetekkel azelőtt megkezdődtek a készülődések, az utolsó tíz napban pedig éjjel is zajló próbáknak is szemtanúi lehettek a helybéliek. Az előadás napján autók hosszú sora kanyargott be Csíkszeredába több irányból, az Erdély minden szegletéből és Magyarországról érkezett nézők a helyiekkel együtt vonultak ki aztán az előadás helyszínére. A tömeg együtt lélegzett, együtt énekelt a színészekkel, a máig emlékezetes eseményt elevenítjük most fel. A kilencvenes évek előtt Romániában betiltott – hallgatásáért büntetés járt –, ám mégis hallgatott István, a király rockoperát húsz évvel az ősbemutató után, 2003. július 5-én mutatták be Csíksomlyón, először Erdélyben. A jelenlevőknek életre szóló élményben volt részük. „A részletekre nem, de arra emlékszem, hogy nagyon meg voltam hatódva, és olyan szép volt” – mondta el egy, akkor a húszas évei elején járó résztvevő. Az előadás rendezője és koreográfusa Novák Ferenc (Tata) volt, aki az ősbemutató koreográfiáit is készítette, asszisztensei Orză Călin és Novák Péter. Az eredeti szereposztásból Csíksomlyón Vikidál Gyulát (Koppány szerepében) és Varga Miklóst (István király) láthatta az erdélyi közönség, az öreg regős szerepében az opera szövegkönyvírója, Bródy János lépett színpadra. Sarolt szerepét Kovács Kriszta játszotta, Gizellát a székelyudvarhelyi származású Fazakas Júlia alakította. A táncjelenetekben a Honvéd Táncszínház, a sepsiszentgyörgyi Háromszék Együttes, a csíkszeredai Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes táncosai, valamint a helyi tánccsoportok fiataljai voltak láthatók. A szervező Ezer Székely Leány Alapítványt 2002 novemberében keresték meg a magyarországi szervezők, hogy kérjék fel az együttműködésre. A produkció 30 millió forintba került, a fővédnökséget Mádl Dalma, az akkori köztársasági elnök felesége vállalta. „Karácsony körül ültünk össze – Boros Karcsi bácsi elnök, Gergely István tiszteletbeli elnök, Lőrinczi Annamária könyvelő, Süket Levente titkár, Lakatos Imre tag, András Mihály tag, Orbán Károly tag és jómagam –, és eldöntöttük, hogy megszervezzük a fogadásukat. A következő tárgyalás március elején volt, akkorra már kristályosodott, hogy ők mit tudnak csinálni, és mi mit vállalunk. Negyven szereplő jött, technikusokkal együtt nyolcvanan voltak. Az alapítvány szervezte be a statisztákat, 120 személyt. Mi biztosítottuk tíz napon keresztül a szállást, étkeztetést” – emlékezett vissza Székely Antal, az alapítvány alelnöke. „A szponzorokhoz én jártam, olyan is volt, hogy kirakott. Amikor lejárt az egész, következtek a bajok, mert még egy év múlva is tartoztunk a szállásköltségekkel, aztán hála Istennek ki tudtuk fizetni. Sokan segítettek, az is igaz, a polgármesteri hivatal és a megyei tanács is támogatott.” A rockopera bemutatásával már korábban próbálkoztak. „Tíz évvel korábban, a kilencvenes években az előkészületi munkálatok már elkezdődtek, a felek elviekben megegyeztek, végül az egyház meggondolta magát, és tiltakozni kezdett ellene. Aztán következtek az egymásra mutogatások. Igazából az volt a félelmük, hogy ha itt bemutatják a rockoperát, akkor a székely népben felforr a vér, és előveszi a bicskát, fejszét. Ennek az ellenkezője bizonyosodott be tíz évre rá, hogy a székely nép tud fegyelmezetten viselkedni, sőt példamutatóan. Lelkileg, szellemileg, érzelmileg feltöltődve jöttek le az emberek” – ezt már Gergely István mondta, az alapítvány tiszteletbeli elnöke. Hozzátette, a templomban, a csíksomlyói plébánián hatalmas volt a felfordulás, mert az egyházi kellékeket elvitték az előadáshoz. Az egyetlen konfliktushelyzet talán az volt, amikor a Tordát alakító Novák Péter „megbérmálkozott fent a hegyen”, azaz – a visszaemlékezések szerint csicsói legényektől – kapott egy pofont, de utána nem volt gond. A közönség létszámát illetően többféle adat is megjelent utólag, de átlagban 350 ezer nézőről számoltak be a szervezők, az akkori krónikák. „Nagyon nagy élmény volt” – fogalmazott Boros Károly nyugalmazott főesperes. „Nagy készülődés volt, sok mindent hoztak magukkal, de sok mindent itt helyben kellett megoldjunk. Még az utolsó éjszaka is két órakor tárgyaltunk a vezetőséggel. Végül jól sikerült, hála Istennek, óriási élmény volt, rengetegen eljöttek. Két óra alatt értem le autóval a gimnáziumig. A felülvigyázóinknak, a rendőrségnek valaki feltette a kérdést, hogy tudtak volna-e tenni valamit, ha mozdulás lett volna, és mondták, hogy tehetetlenek lettek volna. Valaki belügyes kérdezte az egyik kuratóriumi tagunkat, hogy miért éppen itt Somlyón rendeztük. És ő nagyon talpraesetten, székely mentalitással – a politikát kizárva – azt felelte, hogy itt nagyon jó az akusztika.” A somlyói egyházközség – Csíksomlyó, Csobotfalva, Csomortán – akkori tánccsoportjából 30-40 fiatal statisztált az előadásban. „Még éjszaka is folytak a próbák. Aztán amikor Tata meglátott, mondta, hogy gyorsan vigyük haza a gyerekeket, hisz 8 éves gyerektől 25 évesig vettek részt. A vízcsapon is István, a király folyt még utána hónapokig. A gyerekek belelkesedtek, a faluból is nagyon sokan segítettek, traktorokkal húzatták ki az autókat, fel kellett szerelni az emelvényeket. Sokáig kitartott ez az élmény. Jó, összefogó ereje volt itt a faluban. A felügyeletben fiatal házasemberek vettek részt, mindenki lelkesedett, a falu apraja-nagyja kivette a részét, mintha kicsit Nagy-Magyarország ide költözött volna” – idézte fel Lakatos Imre táncoktató, az alapítvány tagja. „Már besötétedett, amikor kezdődött a rockopera, és mikor felkapcsolták a fényeket, rendesen megijedtünk, hogy mennyien vannak. De nem csak mi, rendezők, hanem a színészek is. A fiam épp Varga Miklós mellett volt statiszta, és mondta, hogy érződött rajta, hogy lámpalázas lett hirtelen.” Varga Miklós így emlékszik vissza: „Az egyik legjobb István, a király-előadás részese lehettem ott Csíksomlyón, pedig már voltam részese néhánynak határon innen és határon túl is. Mindközül az a 2003. július 5-ei előadás az, ami a legemlékezetesebb számomra. Nemcsak azért, mert akkor járt Erdélyben először az István, a király, hanem mert az ott lévő ötszázezer ember együtt lélegzett, együtt énekelt a szereplőkkel, és ez egy fantasztikus élmény volt.” Nosztalgiaest a Tilosban Az István, a király! rockopera csíksomlyói bemutatója tizedik évfordulója alkalmából a csíkszeredai Tilos Kávéház nosztalgiaestet szervez pénteken 19 órától a kávéházban, ahol előbb levetítik a koncertet, majd kötetlen beszélgetésre kerül sor. Varga Miklós Csíkszeredában Szintén a tizedik évforduló alkalmából hívta meg a csíkszeredai 5 Kutya vendéglő Varga Miklóst, akinek előadóestjére vasárnap 19 órától kerül sor. Az est vendége lesz Méry Péter is, a Határtalan dal szerzője. Péter Beáta Székelyhon.ro 2013. december 6.Megkárosított tulajdonosokCsíksomlyói gazdák legelőjéről és erdős területéről vágtak ki nagy mennyiségű fenyőfát novemberben. Az elkövetőt ismerik, ő viszont csak abban az esetben téríti meg az okozott kárt, ha a tulajdonosok bizonyítani tudják, hogy az övék az érintett terület. Csíksomlyóiak több hektárnyi – Csíki Lázként ismert, a Hármaskereszt mögötti – erdős területéről vágtak le fát az elmúlt hetekben. A megkárosított tulajdonosok ismerik az elkövetőt, és jogi útra terelnék az ügyet. A fakivágást megrendelő személy csak abban az esetben térítené meg az okozott kárt, ha a tulajdonosok hivatalos iratokkal tudják bizonyítani, hogy az övék az érintett terület. A csíksomlyói Bartalis Imrével és Péter Józseffel mentünk ki a helyszínre, Imre bácsi finom házi pálinkát hozott magával, Péter József tereptérképésszel (topográfussal) érkezett. „Kijelölöm a területünket, hogy ha már a szentegyházi Gál Zakariás kivágatta róla a fát, akkor vegye meg tőlünk a 72 árat, és legyen vele boldog” – fakadt ki Péter. A Hármaskereszt mögötti terület, a Csíki Láz december elején nem mutat valami szépen. Egy bizonyos szentegyházi polgár... „A Csíki Láz a somlyói és Somlyó környéki gazdáké volt. 1962 után a kollektív gazdaság kitermelte azt az erdőrészt, azután kialakult egy vegyes erdő. 1990 után a legtöbben visszaigényelték a részüket, sokan viszont rögtön el is adták azt, mondván, amúgy is távol van Csíksomlyótól. Egy szentegyházi polgár, bizonyos Gál Zakariás a Hátsó Lázt felvásárolta, az országúthoz közeli részhez viszont a tulajdonosok ragaszkodtak, ezért azt a részt nem adták el. Azt mondják, hogy ennek a személynek hatalmas területe van errefelé” – mutatott körbe Bartalis Imre, akit november utolsó vasárnapján értesítették, hogy a 93 áras területéről teljesen levágták a fát. „Egy somlyói személy jelezte, aki beszélt a kitermelő munkásokkal. Tőlük tudjuk, hogy egy gyergyószentmiklósi cégnek dolgoztak, a munkával pedig Gál Zakariás bízta meg. Több hektárnyi területről termelték ki a fát, a csutakokon nincsen bélyeg.” Bartalis úgy döntött, bepereli az illetőt, Borboly Csaba megyei tanácselnöknek pedig levelet fog írni, felvilágosítva őt arról, hogy „a somlyóiakat is elérte a rablógazdálkodás". Területét nem akarja eladni, mivel más erdei kaszálója nincsen. Össze nem jött üzlet Ellentétben Bartalissal, Péter József szabadulna a 72 áras területétől. „Hármunké a terület, amiről éveken át még egy karácsonyfának valót sem vágtunk le, most pedig le van döntve a fa nagy része. A területnek számunkra eszmei értéke volt, most már minden oda. Felkerestem Gál Zakariást, és felajánlottam neki, hogy ha már levágatta a fákat, vegye meg tőlünk a területet. Nem zárkózott el az üzlettől, de a megbeszélt napon nem hívott telefonon. Mikor kérdeztem, hogy miért vágatta ki a fákat, azt válaszolta, nem tudta pontosan, hogy hol a határ, ezért döntött úgy, hogy mindent letakaríttat” – mesélte Péter. Visszatérő egyén A nyolcvanéves Csiszér Lajos nyugalmazott iskolaigazgató először nem hitte el, hogy az ő területét is megkopaszították. „Egy hektár és harminckilenc ár területem van, amelyről a nagyobb fákat kivágták, a kicsiket otthagyták. Jó pár esztendővel ezelőtt is vágatott ki fákat Gál, de akkor elnéző voltam. Most viszont be fogom perelni” – summázta a csíkszeredai Márton Áron Gimnázium volt igazgatója. Székely Antal két hektár és hetvennyolc ár tulajdonosa, az ő területéről – mint mondta – szerencsére, mindössze három és fél köbméter fát vágtak le. „Még idejében értesítettek, így azonnal a helyszínre mentem és leállítottam a favágást.” A tulajdonosok lopás miatt feljelentést tettek a rendőrségen. Gál Zakariás: mindent megvettem „A Csíki Lázon minden területet megvettem, 178 adásvételi szerződésem és 172 hektár területem van ott. Talán maradt pár tulajdonos, akinek van még ott területe. Ha megmutatják nekem, hogy hol a területük határa, kifizetem nekik az okozott kárt. Nem a lopás szándékával történt a fakivágás” – ezt mondta megkeresésünkre Gál Zakariás. A szentegyházi személy többször is hangsúlyozta, csak abban az esetben hajlandó fizetni, ha a tulajdonosok hivatalos okiratokkal bebizonyítják, hogy az ő területükről vágatta le a fákat. És még hozzátette, hogy a kilencvenes években ő ültette be a Csíki Láz nagy részét, de időközben rájött, hogy inkább állatokat akar tartani azon a területen, ezért alakítja át legelővé. Hosszasan és mély meggyőződéssel ecsetelte azt is, hogy ő egy jóhiszemű vásárló, és sok pénzt fektetett a Hármaskereszt környékén lévő területek karbantartásába. Kozán István Székelyhon.ro 2016. március 24.Templomaink – Kökös (Református hírnök)A sepsiszéki és környékbeli egyházaink reformáció kori átalakulása eléggé ismeretlen, így a kökösi református egyházközség keletkezéséről is keveset tudunk. Ennek két nyomós oka van: egyrészt a régi feljegyzések olvashatatlanok, másrészt 1953-ban az állami apparátus megfosztotta az egyházat levéltári irataitól, a múlt írott bizonyságaitól. A református egyházközség életéről egészen bizonyosat az irattárban található Libellus című könyvből tudunk, amely 1745-tel kezdődik, s amelyben a református egyházmegye akkori főjegyzője, Vásárhelyi Sámuel vezette be a székelyföldi egyházakat érintő rendtartásokat és a kepefizetést illető rendszabályokat. A 18. század közepén, 1760-ban az egyházközség kilenc ősi székely családból állt, és e kilenc család utódai alkotják javarészt ma is a kökösi reformátusságot. E maroknyi közösség tagjai 1745–46 körül templomot építettek, amelynek hossza 6,5 öl, szélessége pedig 3 öl volt. E kis templom kőből készült. A hagyomány szerint ezt megelőzően a reformátusok egy fatemplomban dicsérték az Istent. 1798-ban azonban életveszélyes állapota miatt a kőtemplomot a polgári hatóság utasítására bezárták, mivel földrengés és villámcsapás következtében romokban állt. Brassóból érkezik Kökösbe 1799 karácsony napján Újjvárossy István, aki a lelkészi lakáson közgyűlést tart, ekkor születik határozat egy új templom építéséről. Rövid idő alatt, 1799 és 1803 között felépül a 18,80 méter hosszú, 10 méter széles, kőből és téglából álló templom. Belső berendezését 1808–1810 között alakították ki: Újjvárossy István készítette a karzatot és a födött padot, az orgona pedig a hívek adománya. A padokat a kilyéni Székely Antal adományozza az egyházközségnek azzal a feltétellel, hogy szegény és gazdag egyenlő joggal használja. 1877-ben elkészül az új szószékkorona is, alkotója Kopcsay János, adományozója Kincses János lelkipásztor és felesége, Móritz Sára. Felirata: „Légy hív mindhalálig és néked adom az életnek koronáját.” A toronyban két harang található: az 1792-es kisharang, amelyet Gyárfás Zsigmond lelkész és Tusnádi Györgyné saját költségén öntetett, valamint az 1955-ös, a hívek adományaiból készült 150 kg-os nagyharang. 1907. október 31-én, a reformáció ünnepén szólalt meg először az Einschenk Károly által épített szép kivitelezésű, a mai napig kellemes hangú orgona. A cinteremben található az 1848–49-es szabadságharcban és a II. világháborúban elesett hősi halottak kőbe vésett névsora. A kökösi református templom földrengések következtében többször is károsodást szenvedett, de a szolgáló lelkipásztorok és a gyülekezet tagjai mindig tudtak áldozni a népünk számára menedéket nyújtó szent helyre. Legutóbb 2013-ban sikerült a templom külső tatarozása, ekkor újult meg a hajlék tetőszerkezete, és sor került a falak külső felújítására is. A templomjavításban 123 községi lakos segédkezett közmunkával és 112 református család adománya biztosította a szükséges anyagi fedezetet. Ugyanebben az évben, október 6-án hálaadó istentiszteletre gyűlhetett össze a kökösi református közösség, hogy a templomjavítás befejeztével hálát adjon a gondviselő Isten megtartó kegyelméért. Kovács Levente. Háromszék (Sepsiszentgyörgy) lapozás: 1-8
(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2024 Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék
|
|
||||||||
